Március 24-én megtartottuk az idei első, összefagyós, szeles, mindazonáltal szuperjó inkluzív piknikünket. Társaink voltak ebben a Vissza a Vadonba csapata, Szentendrén, akik egy olyan helyet hoztak létre, ahol mindenféle gyerek (és tulajdonképp felnőtt  is) megtalálja a boldogságát és elfoglaltságát, és a Völgyzugolyház Alapítvány, akik a XVII. kerületben iskolát alapítanak a nagyon kacifántos gyerekeknek, és mindeközben szupernyitottak mindenre, ami inkluzív. Anyagi támogatónk is van abban, hogy az "Egy sima egy fordított" mintázatot minél több helyre odakötögessük, mégpedig az Unicredit Bank. Szellemi és stratégiaügyi támogatónk pedig a TASZ. És ehelyt kell megköszönnünk a Corvinus Egyetem kommunikáció szakának a segítségét is, akik az egész karácsonyi tombolájuk bevételét nekünk adományozták. Szóval így, együtt hoztuk ezt létre. Hálásan, igazán nagyon nagyon hálásan, köszönjük a támogatást! 

A létszám kicsit tettenérhetetlen volt, de osztottunk, szoroztunk, és arra jutottunk, hogy kb. olyan 70 ember megfordult a Vadonban aznap. Nagy kalaplengetés azoknak a családoknak, akik  tömegközlekedéssel is nekivágtak az útnak, dacolva a nehézségekkel. Mindeközben a további piknikekre is áll az ajánlat, hogy igyekszünk összeügyeskedni a mini telekocsi hálózatot, senki ne maradjon otthon, aki vágyik a természetbe és a társaságba. Pacsi és köszi sofőrjelentkezőknek is! És persze mindenkinek, aki eljött, mert mindenki menő, aki piknikel, amikor a tavaszi szél vizet áraszt. 

Nem állítom, hogy nem volt olyan az egész, mint egy ilyen otthoni kerti buli, ahova egyszercsak megérkezik mindeki és annak a barátai is, néhányan hamarabb, mint mi, és mi azt se tudjuk hol áll a fejünk, kinek köszöntünk már, milyen attrakciót ígértünk egyáltalán, azt hol is csináljuk, és amúgyis hol a krumplisaláta, a fakanál meg a bagett… és ki rak tüzet, és mikor pelenkázzam át a gyerkemet, meg ilyenek. De azt viszont állítom, hogy mindezzel a barátságos káosszal együtt olyan szép, gördülékeny, családias, fenntartható, tartalmas, és boldog volt ez a nap, hogy sok ilyet szeretnénk még. (Én mondjuk simán el tudnám képzelni, hogy minden napom ilyen legyen.)

Az volt a lényeg azt hiszem, hogy mindenki kimozdult, összeszedte ilyen vagy olyan gyermekét valamint cókmókját, és nyitott szívvel résztvett egy olyan eseményen, amiről azt sem tudta mi fán terem. És ahogy elnéztük a csillogó szemecskéket, a spontán alakult gyerekbandákat, és a gyermekeiket valamint a tájat elégedetten szemlélő szülőket, bizony mondom,  jó döntést hozott, aki eljött.

Bizonyára kiíváncsian várjátok, hogy elsoroljam , mit csináltunk, ha már ilyen szépen összegyűltünk:

Krumplit pucoltunk és főztünk - ebben külön köszönetet kell mondanom, azoknak a gyerekeknek, akik nem szaladtak el a munka elől, hanem kis gyerekkocsijukban ülve szorgosan segítettek. Nélkülük nem lett volna paprikáskrumplink. Persze a szorgos felnőtteknek is nagy köszönet, de azért a gyerekek krumplija, az kimagaslóan szépenpucolt lett.

Meséltünk. Nem a tűznél, ahogy illett volna, hanem bent, a fűtött tornateremben,  hogy ne fagyjunk össze. De mivel volt egy hinta is a odabent, amin egyszerre négy gyerek tudott lengeni, azzal azért nehéz volt felvenni a versenyt. De nem baj, egy mese mindenkinek, a  másik pedig a szűkebb körű érdeklődőknek megcsillogtatta a szemét, ezt biztosan láttam. Növénykéket mégsem ültettünk, de mire való a Földnapja és a következő piknik, ha nem arra, hogy ezt pótoljuk?

Plüssvadászatot is rendeztünk - a gyerekek szaladgáltak a réten és összeszedték a hosszúfülű, kékpöttyös, háromlábú és egyéb állatkákat mérsékelt versenyszellemben, sokkal inkább összevissza és vidáman.

A spontán elfoglaltságok voltak a legjobbak, mert a Vadonban az a jó, hogy igazából nem kell direkt programot se szervezni, úgyis van vagy ezer dolog, ami egy gyereket sokkal jobban elszórakoztat.  Amúgyis jó, ha nem mondják meg mindig, hogy mi legyen, hanem lehet csak úgy bandázni, hidat építeni deszkákból, tornyot építeni a szigetelő hungarocellből, homokozni, fára mászni, patakot átugrani, barlangbabújni, hintázni, görkorizni, focizni stb. Ezeket nem csak úgy felsoroltam, ezeket mind csinálták is az ott fellelhető gyerekek. Fotódokumentáció van róla. Alig lehetett őket hazavinni. Még az is elhangzott, hogy a Vadon egy “gyerekparadicsom”. Tényleg az, és mi ezt ki is fogjuk használni. 

Ami pedig a felnőtteket illeti. Nyilván mindenki egy, vagy mindkét szemét a gyerekein tartotta, de közben volt lehetőség beszélgetni, virtuális ismerettségeket valóságba fordítani,  haverkodni, egymás keze alá dolgozni, kölcsön adni és venni egymás gyerekét, mert amíg te krumplit pucolsz az én gyerekemmel, addig én elviszem pisilni a tiédet, amíg a te nagygyereked megtörli az én kisgyerekem orrát, addig én a te kisgyerekedet lököm a hintán, amíg te mesélsz, addig én tüzet rakok, szóval ilyen és ehhez hasonló barterek köttethetnek egy ilyen egynapos, ideiglenes kommunában is. És  kell az ilyesmi, ahhoz, hogy az ember érezze, hogy nincs egyedül, hogy a dolgok lehetnek simábbak, mint amilyennek általában tűnnek, hogy ebből még lehet valami több is, valami ami kapcsolatokban, ötletekben, új projektekben továbbmehet. Akár, és miért ne?

A következő “Egy sima egy fordított” piknikünk április 22-én lesz, kb. a Föld napján , ugyanott.

Gyere, mert most épül az a közösség, aminek te is oszlopos tagja lehetsz!