Egyesület az Inklúzióért

Minden úgy kezdődött, hogy 2013-ban elindultunk MagikMe-ként, és játszótér forradalmasításba kezdtünk. 2015 ősze óta 42 játszótéren van már kint MagikMe játszóeszköz: Pillangó vagy Bucka. Velünk együtt tényleg elindult valami, lehet, hogy csak a mi fülünk van kihegyezve az ügyre, de mintha az inklúzió, jobban téma lenne mostanában. Mintha több ilyen játszóeszközről reppenne fel hír, mintha az online családi magazinok a 23 legszuperebb játszótér csokraikba, több inkluzív játszót választanának. Ez igen igen örvendetes, legyen is így!

Úgyhogy a csapat fele elhatározta, hogy szeretné kiegészíteni ezt a lendületet egy érzékenyítő, információt adó, támogató és közösségépítő tevékenységgel, és hogy ezentúl külön vágányon folytatjuk az ügyért való munkát. Így alapítottuk meg az Egyesület az Inklúzióért -ot. Az Egyesületet az Inklúzióért.

Persze már kérdezték tőlünk a postán, hogy “Mi? Egyesület az illúzióért?” , de nekünk feltett szándékunk, hogy a nevünkkel bevezetjük a minden nap használt szavak aranykönyvébe ezt a szót, hogy INKLÚZIÓ. Ami amúgy azt jelenti, hogy befogadás, hogy nem csak úgy integrálunk és egymás mellé rakunk embereket, hanem jól átgondolva, olyan helyzeteket, tereket, lehetőségeket teremtünk, ami azt segíti, hogy mindenki a lehető legjobban megtalálja a helyét és jól érezze magát. Így: Egy sima , egy fordított... Lehetőség szerint még valami interakció és kapcsolódás is elkezdődjön, akár még barátság is köttessen. És végül mi sem természetesebb módon járjon keljen a világban mindenki, ha sima, ha fordított, és az emberek mosolyogva köszöntsék egymást az utcán, és paskolják meg egymás vállát vagy járókeretét.

Ennek a lépéseit mi úgy képzeljük, hogy a sima gyerekeknek érzékenyítő foglalkozásokat tartunk, ahol információt kapnak, tudásban és tapasztalatban gazdagon távoznak. Kérdezhetnek bármit, tabuk nélkül, kipróbálhatják, milyen nem látni, milyen kerekesszékben ülni, és haladni, milyen nem tudni beszélni és alternatív módokon kommunikálni. Megtanulják, hogy nevezzük azt szépen és politikai korrektül , aki nem jár, nem lát, vagy lassabban gondolkodik és tanul, mint ők.

Mindeközben nagyon fontosnak tartjuk a másik oldalon a szülők támogatását és biztatását, hogy ne hangozhassanak el olyan mondatok, hogy nem merek kimenni a játszótérre, mert megbámulnak, megszólnak, vagy  hiába megyünk oda, nem jutunk fel a játékra, és más ehhez hasonló nehéz mondatok. - Mert hát az a helyzet, hogy igen, ez nehéz. Hogy olyan emelt fővel közlekedjünk a kicsit vagy nagyon spéci gyerekünkkel, hogy mint egy páncélról, minden lepattanhasson rólunk. Volt velünk is olyan, hogy egy olyan kérdéstől, hogy hány éves a gyerekünk, zokogásban törtünk ki. Tényleg volt. És iszonyú sok meló, és év, mire az ember büszkén, rezzenéstelen lelki nyugalommal sétál végig a korzón, és ad építő jellegű választ a hozzá intézett gyermeki vagy felnőtti kérdésekre. Vagy csak a maga természetességében kezeli a bámész tekinteteket. Mert amúgy, valljuk be, hogy a bámész tekintet elég normális dolog. Mindenki megnézi, azt ami fura, kivéve, ha angol, mert akkor az  méltóságán aluli vagy new-yorki, ahol semmi nem számít furának. Szóval kell a támogatás, mivel  muszáj kimennünk és kommunikálnunk a helyzetünket, mert különben senkinek nem fog feltűnni, hogy létezünk, és jogaink és vágyaink vannak.

A harmadik nagyon fontos dolog, hogy olyan programokat szervezzünk, ahol a sima és a fordított gyerekek együtt játszanak. Együtt. Játszanak. Közösen. Közös játék, ahol mindenki meg van szólítva, amiben mindenki részt vesz, amiben interakciók vannak, amit mindenki élvez, ami mindenkinek kihívás, ami mindenkinek ad. Nem olyan nehéz, csak figyelni kell mindenkire.

Voltunk olyan szerencsések, hogy a Pozsonyi Pagony megkeresett minket, hogy szívesen rendeznének sütivásárt a javunkra szeptemberben, mert ők biztosak abban, hogy mi kitalálunk egy olyan célt, amit érdemes támogatni. Mivel mi már ezt rég kitaláltuk, nyilvánvalóan nagy örömmel el is fogadtuk a felajánlást,milyen jó fej egyébként is  a Pagony, hogy arra használja az ismertségét, lokációját, idejét és energiáját, hogy fontos ügyek mellé álljon. Egy ideális világban persze minden boltnak pagonyos a szemlélete, de ebben a világban külön nagyon köszönjük.

Nem is fejtettük ki részletesen, csak amolyan érintőlegesen, hogy mivégre gyűjtjük és áruljuk azt a sok sütit, mégis, tekintve, hogy eddig is szépen dolgoztunk az inklúzióért, rengetegen bizalmat szavazta(to)k nekünk. Úgyhogy ehelyt mégegyszer megköszönjük azt a sok sütit, segítséget, vállveregetést, nyitottságot és csengő forintot, amivel a munkánkat támogatjátok.

Köszönjük az útravaló hamuban sült sütiket!

Image may contain: table and food